Újra szól a harang

Részletek

Készült: 2012. október 12. péntek, 10:31

A harangszó jel, s a jelnek jelentése van. Nemcsak egyszerűen jel a harangszó; de egy sajátos jelrendszer is tartozik hozzá. Már az ókori Rómában is használták a harangot jeladásra.

A keresztény egyház a 12. századtól tette kötelezővé a felszentelt harangok használatát. Haranglábakon, templomtornyokban felfüggesztett harangok jelzik azóta is az egyes felekezeti szokások szerint az időt, harangszó figyelmeztet az istentiszteletre. Harang jelzi az emberi élet nagy eseményeit: születés, házasságkötés, halál. A halál bekövetkeztéről a harang egészen pontosan tudósít. A harangszóból kihallható, hogy férfi, nő vagy gyermek halt-e meg. Amikor az ember valahonnan harangszót hall, jelként értelmezi: a közelben templom, település van. A legszokásosabb a déli harangszó. Ezt az 1456-os nándorfehérvári győzelem emlékére rendelték el, s büszkék lehetünk rá, bárhol is halljuk a világban. A déli harangszó csak Kőszegen van 11 órakor: 1532. augusztus 30. és szeptember 2. között vonultak el a megtépázott török seregek Kőszeg város falai alól. A hagyomány szerint éppen 11 órakor kezdtek el szedelőzködni. Ennek emlékére szólal meg helyi szokás szerint azóta mindennap 11 órakor a plébániatemplom harangja. A harang a falu összetartozásának a jelképe. Harangszó hívja misére, istentiszteletre az embereket, de a harang fontos kommunikációs eszköz is volt: tudatta az időt (déli harangszó), megüzente az ellenség közeledtét vagy valakinek az elhunytát, és a „félrevert” harang jelezte árvíz vagy tűzvész pusztítását. Nem csoda, hogy a saját falujának a harangszava mindenkinek mélyen a lelkéhez nőtt. Ezért is hiányzott Öttömösön hosszú ideig az embereknek. Ez azonban megváltozott. Juhász László, közösségünk nagy örömére megjavította.

Köszönet neki érte.

Kapcsolódó cikkek: Délmagyar